A zord tél után napsütéssel köszöntötte az időjárás a Hősök napja szekszárdi szerepjáték versenyt. Februárban merült fel az ötlet, hogy mi lenne, ha kis IMOLa csajcsapatunk részt venne ezen a március 16-ai versenyen. És tényleg! Jöttünk, láttunk és részt vettünk. Erről szól ez a kis beszámoló.

A szervezői gárda a március 15-ei magyar szabadságharcra való megemlékezés szellemében készítette el a MAGUS modult. Mindezt persze előre nem tudtuk. A mese közben kezdett derengeni a párhuzam és a rejtett utalások a végén kristálytisztán világították meg az eseményeket és személyeket. Azt kell mondjam, hogy szerintem ez egy szép gesztus volt tőlük, amit a csapatunk pozitívan értékelt. A versenymodul nagy szabadságot hagyott a mesélőknek. Voltak fix pontok, de inkább csak iránymutatásnak szolgáltak, nem kötötték gúzsba se a mesélőt se a játékosait. Mi tudattalanul is beválasztottunk a shadoni csapattal. Bizonyára sok IMOLa szerepjáték táborosnak ismerős a shadoni Domvik hívő lányparti. Nos, kissé energiatakarékosan, mi úgy gondoltuk ezen karaktereket frissítve megyünk a versenyre.

• Dorisz: Albus de Baldor Domvik hithű, erkölcsös paplovagja
• Mókus: Dariel Bel-Ronna Domvik dicső és a Hősök napja után már hős lovagja
• Évi (vagyis jómagam): Keiron del Toro shadoni fejvadász a „Beszivárgók” közül

A csapat koncepció tehát szerepjátékos köznyelven fogalmazva: két Domviki konzerv meg egy kolbászoló.

A szervezők kiadtak egy karakteralkotási jegyzetet, amiben 12 ezer Tp értékben lehetett megalkotni a kívánt karaktert. Mi került tapasztalati pontba?

Faj választása: Nem volt különösebb megkötés. A szimpla 1000 tapasztalati pont értékű embertől egészen a 4000 Tp-t érő khálig szinte minden volt. Kis csapatunk nem cifrázta: Domvik hívő emberek voltunk.

Kaszt választása: hát, sajna nagy bánatomra pont a fejvadász karakteremhez ez a kaszt jó sokba 4000 Tp-be került, míg lovag társunknak 2000 Tp, paplovag erkölcsi vezetőnknek pedig 3000 Tp-be fájt kasztja.

Szintek vásárlása: csiribú csiribá a mi csapatunkban mindenki 5. szintűre jött ki. Érdekesség, hogy az összes többi csapatnak kijött a 6. szint minimum és a kalandmodult is 6-8. szintre írták. Mi kicsit reálisra vettük a figurát, vagyis terveztünk azzal is, hogy kell kis lóvé és jó felszerelés, amit bizony nem dobnak ingyen utánad. A lovetta pedig szintén a maradék Tp-ből jött.

Előnyök és hátrányok: állítólag színesítik a játékot. Mi semmi értelmét nem láttuk, hogy felvegyünk például macskaszőr vagy a legnagyobb hülyeségért járó „Aranytőcs” díjat elnyerő szénsav allergiát… Legnagyobb előnyünk, hogy nem volt előnyünk és hátrányunk 🙂

Karakteralkotás további részleteiről, aki szeretne többet tudni, az írjon nekünk és elküldjük a linkjét, ahol fent vannak a szabályok. A modulnak volt egy beharangozó hangulatkeltője, ami tényleg csak „feelinget” adott, semmi többet. Aki konkrétumokat keresett (hol játszódik, mikor, milyen körülmények vannak, stb.), az csalódott, mert semmi ilyesmit nem tartalmazott. Röviden pár szóban: nomádok behaluzták a szellemek haragját. Bumm! Ennyi. Mi egyből arra gondoltunk, hogy tuti valami orkokkal küzdő gyakós kaland lesz. (Nem az volt, a lottón legyen nagyobb szerencsénk.)

A kalandmodul elérhető nálunk. Igényes kidolgozású, több csapatra alkalmazható, elég egyszerű kaland. Van benne lehetőség sok intrikára és harci konfrontációra is. Nekünk a hirtelen előbukkanó sárkánygyík annyira irreálisan hatott, hogy a banda szerintem le is sokkolódott kicsit. Hármas taktika: balról egy lovasság, jobbról még egy, középen a harmadik egység. Kár, hogy csak hárman voltunk 🙂 Végülis mindenhova jutott egy kalandozó. Kis küzdelem árán a gyík maradt alul, mi meg mehettünk tovább.

A mesélő nagyon hangulatosan mesélte az egészet. Vigyázat a hangulatos mesélő nem mindig reális! Ez meg is mutatkozott azért. Hirtelen történt események, aminek nem is firtattuk a hogyan is történt ez részét. Ellenben az NPC-k hihetetlenül élők voltak a mesélő játékában és ezt nagyra értékeltük.

A szervezés még elég gyerekcipőben volt fellépés ügyileg. IMOLán nevelkedett szervezőink torka és határozottsága hiányzott belőlük. A szívük viszont a helyén volt. Vendéglátásból ötös! Készültek szeretetcsomaggal: kaja, üdítő, emléklap, ajándék könyvek a részvételért („Panem et circenses”). Egy apró malőr azonban volt: elkezdett sötétedni és nem volt villany! Kapcsolót nem találtunk sehol, így egy idő után már csak a beszűrődő fény maradt. Ez szerintünk oka lehetett annak is, hogy a végén sokan gyorsan elmentek és nem maradtak beszélgetni.

Én azt mondom, hogy összességében jól szórakoztunk és megérte elmenni még a nagy hóvihar közepette is. Óhaj, sóhaj és kérdés esetén találkozunk a nyári IMOLa szerepjáték táborban! Az RKPN törzs hű tagjai ott lesznek és erősítik a női oldalról a nemi arányokat 🙂