Live előzetes

Kedves Táborlakók és Leendő Táborlakók!

Örömömre szolgál bejelenteni, hogy az idei liveot Gabesz és én fogjuk prezentálni (persze csomó ember segíteni fog, de majd utána megköszönjük nekik is 🙂 ). Egyelőre annyit árulok el, hogy a játékunk színhelye egy kis baden-würtenbergi falu Dunkeltal, a játékosok főként az itt élő és átutazó személyeket fogják játszani. A történet 1751-ben játszódik, úgy hogy akinek van kedve, az már most elkezdhet ismerkedni a korabeli ruházkodással és persze a fegyverekkel. A live “egyéni karakteres” rendszerben íródik, ami azt jelenti, hogy minden játékosnak külön karaktere lesz saját kis háttérinformációkkal és személyes viszonyokkal, nem házakhoz vagy céhekhez fognak tartozni. A szerepek kiosztásában szeretnénk az év során is szorosan együttműködni veletek, várjuk a ti ötleteiteket is, és mivel azért 1-2 tábort már végigélveztünk együtt és ismerjük egymást, lesznek olyanok is, akiket megkeresünk egy karakterötlettel ha nagyon illik az illetőhöz. Természetesen semmit nem fogunk erőltetni, mindenről tárgyalhatunk. (Kivéve Gabesz, ő erőszakot alkalmaz 🙂 ) Hangulatfestő írásokra és egyéb postokra még számíthattok időnként a táborig, hogy mindenki átérezze, hogy mire is gondoltunk.

Kérdéseket és jelentkezéseket mostantól várunk az imolalive@gmail.com -ra , illetve Gabesznek és nekem Facebookon is írhattok bátran!

Elvis

Sötétvölgy legendája

Van egy hely, valahol a Fekete erdő mélyén, ahol az idő lelassult. Nem állt meg, azt nem állítom, de ez a hely mégis mindig szorosabban ragaszkodott az elmúlt időkhöz, mint amennyire az újakat várta. Talán a falut körülvevő erdő sűrű lombjai azok, amik miatt nem látni a Hansa-városok egyre növekvő gazdagságát, sem a lassan a középkor „sötétségéből” ébredő emberiséget lelkesítő új eszméket. Ahogyan a napfény sem juthat át rajtuk, a tudomány fénye is tehetetlennek látszik. Itt mindent a múlt barátságos és homályos köde borít.

A birodalom lassan, de biztosan közeledik évezredes történelmének végéhez, a széttagolt államokra az osztrák és a porosz uralkodócsalád szegezi éhes tekintetét. A polgárság elegendő vagyont halmozott fel, hogy idővel kicsikarja az uralkodó nemesektől az őket megillető helyet a kormányzásban. Mindez azonban csak nyomokban vagy homályosan érződik erről a helyről, amelyről a mesém szólni fog.

Itt az emberek mind ismerik egymást, a kevés utazó, aki időnként átutazóban megszáll a fogadóban, tartózkodó kedvességgel találkozik, ám sosem juthat túl közel az őslakókhoz. Itt az ajtókat és ablakokat gondosan zárják, ugyanígy tesznek a szívekkel, amik titkokat őriznek. Az ittlakó emberek megtanultak együttélni a hatalmas erdőséggel, és a babonákkal, amiket a középkor óta suttognak az erdei népek. Most azonban az új világrend kopogtat az ajtón és a kérdés, hogy a hely belép-e ebbe az új korba, vagy örökké a múltban fog létezni.

A falu neve Dunkeltal. (Sötétvölgy).

1751-et írunk Isten kegyelméből.

Reklámok