Első nyílt mesélői verseny beszámoló

A legendák szerint körülbelül tíz éve van napirenden, hogy a szürke hétköznapokat megszakítva (és a hagyományos augusztusi időponttól eltérően) összejövünk év közben kedvenc hobbink ürügyén. Az esztendők során egy-két görbe szilveszteren kívül nem igazán sikerült ezt megvalósítani. 2013-ra azonban összeálltak a dolgok és kitaláltuk, hogy egyik népszerű táboros programunk keretei között valósítjuk meg a régi álmot. Egyúttal úgy gondoltuk, hogy ha már ezt tesszük, akkor miért is ne tegyük nyílttá a dolgot és hirdessük meg nagyobb közönség előtt is az eseményt, hadd terjedjen a hírünk. Ehhez persze még járult némi kíváncsiság és kísérletező kedv is, úgyhogy belevágtunk.

A fő nehézség az érdeklődő résztvevők megtippelése volt, hiszen nem tudtuk, hogy közösségünkből illetve azon kívülről mennyien kaphatóak egy versenyszerű megmérettetésre. Elvis ismeretségének köszönhetően rögvest adódott a helyszín lehetősége, a nemrégiben megnyílt Metagame kártyabolttal való együttműködés gyorsan és zökkenőmentesen létrejött. Aztán jött a koncepció tisztázása, a promóció és a többi apróság. Egy héttel az esemény előtt már nagyjából körvonalazódott az a 25-30 fős létszám, amely aztán a versenyen is manifesztálódott. Négy bátor és kipróbált mesélő vállalkozott a megmérettetésre: Dolozselek Tünde, Hortobágyi Miklós, Németh Zoltán és Pásztor Balázs. Hozzájuk sorsoltuk a csapatokat, akik között ott voltak a táborból is jól ismert játékosok és több mint fél tucat elszánt outsider is. Németh Zolinak a bonyhádi különítmény jutott, Nosfinak a szolnoki kemény mag (+a csapat külső megjelenésén nagyot dobó Dóri), Mike egy igen barátságos és összeszokott pesti társaságnak mesélt, míg Tündének egy vegyes csapat jutott (közöttük az IMOLa életműdíjas Patkóval).

Reggel tíz előtt már döbbenetes geekségről tanúságot téve már majdnem mindenki tűkön ülve várta a helyszínen az esemény kezdetét. Örömkönnyek, ismerkedés, csapatbeosztások egy rövid megnyitó és már csaptunk is a lovak közé. Szuper képességeimet latba vetve hordtam a kávét mindenkinek, aki csak csettintett, hiszen előző nap mégiscsak péntek volt, ami meglátszott még a reggeli arcokon (főleg a szervezői részről, aligha meglepő módon). Négy mesélő, tizenkilenc játékos és nyolc pontozó kezdte meg a vetélkedést és játékot illetve az értékelést. Ez nem jelentette a teljes létszámot, időközben ugyanis beestek innen-onnan nagyszerű arcok (nem Bányusz és Mufti, bár ők is ott voltak) például megtisztelte az eseményt a hazai LARP legenda Sir Thomas is. Összességében harmincnégy fő verődött össze a nap folyamán, imolások és nem imolások egyaránt. Mint kiderült a helyszín ennyi emberre is volt optimalizálva, mindenki tökéletesen elfért és a csapatok nem zavarták egymás játékát, hacsak nem számítjuk az időnként fel-feltörő epikus kockacsörgetéseket követő hahotázásokat.

A kalandok összefoglalása számomra egy kissé nehéz feladat mivel lótás-futással voltam elfoglalva nagyrészt, de azért szerencsére a hét-nyolc óra játékidőből sikerült elkapnom egy-két izgalmas jelenetet. Annyi bizonyos, hogy felkészültségben Tünde és Zoli hamar elhúzott két vetélytársuktól, hiszen ők voltak, akik szépen előre elkészített karakterekkel szolgálták ki játékosaikat és nagyjából fél óra előkészületet követően átrepítették Ynevre társaságukat. Nosfi nagyon gyorsan felzárkózott hozzájuk, a mai napig nem értem hogyan, de 11 órára már három csapat is pontozható állapotba került. Mike-ék nem siették el a dolgot, viszont a karakterlap töltögetés és megszámlálhatatlan rákrúd közepette a pontozók beleleshettek a mesélő Deviantart-ról kölcsönzött bizarr illusztrációiba. Mindez előre is vetítette, hogy a 2010-es bajnok ismét valami dark hangulatú fantasy-val örvendeztet meg minket.

Team Mike

Nosfinál lassan de biztosan épült fel a cselekmény, ekkor még kevesen sejtettük, hogy estére be is fejeződik majd a modul, de ismét kellemesen kellett csalódnunk a drámai végkimenetelű kalandok mesterében. A WoD-os guru ezúttal is egy végső döntésre kihegyezett rengeteg interakciót tartalmazó modullal szórakoztatta a népet, jellegzetes és általam oly nagyon respektált stílusában.

Team Nosfi

A másik asztalnál Tünde (mint utólag elárulta, hadtörténeti tanulmányai által ihletett) várostromlós klasszikussal jelentkezett. Számára külön nehézítésként adódott a tény, hogy csapata nem összeszokott gárda volt, bár ez a hangulaton nemigen látszódott. A pontozókat és játékosait saját (!) készítésű, igencsak megkapó rajzokkal tette szemléletessé, továbbá egy kidolgozott digitális térképpel is hozzájárult modulja hitelességéhez.

Team Tünde

Zoli a Varázs-garázs vidám társaságának szó szerint démoni modult szolgált fel, meg kell, valljam nehezen lehetett elszakadni asztaluktól, ahol mindig kőkemény ingame játék folyt az első percektől. A mesélő megnyerő stílusban, kizökkenthetetlenül terelgette csapatát, akik nem egyszer próbára tették egy-két tipikus JK-s hülyeséggel és aranyköpéssel. A kaland végső kibontakozását nem tudtam követni, annyi biztos, hogy egy izzasztó bossfight alakult ki a végén, amely garantáltan lehetőséget biztosított a pengékkel és mágiával felvértezett kalandozó csapatnak a kibontakozásra.

Team Zoli

Délutánra már mindenhol buzgó kalandozás folyt, amelyet csak néhány gyros és pizza szakított félbe az átkos fizikai szükségletek kielégítése végett. Elsőként Tünde csapata fejezte be a történetet, állítólag sikeresen végződött a küldetés. Részleteket nem tudok, de a krónikák egy valódi Szent dicstelen haláláról számoltak be később. A „sebességi verseny” második helyezettje Németh Zoli volt, akinek csapata derült arccal és győzedelmesen állt fel az asztaltól. Nem mellesleg a pontozók is egytől egyig elégedetten hümmögtek a háttérben. Mike és Nosfi sem a villámkalandokról híresek és ezt ezúttal is bizonyították. Előbbi mester nem is végzett moduljával viszont csapatát és a pontozókat is elismerésre késztette egyre sötétedő hangulatú történetével, amelynek csattanója talán elmaradt, hatása azonban nem. Nosfinak is pörgetnie kellett a végét, de sikerült lezárniuk a dolgot és sort is keríthettünk a pontok összegzésére és az eredményhirdetésre. Mint a mesélői versenyeken általában, itt is szoros eredmények születtek, pár pontnyi különbség választotta el a helyezetteket egymástól. A díjakat tekintve volt oklevél, könyv, társasjáték, ingyenes IMOLa hétvége és természetesen arany-ezüst és bronz színű kockakészlet (köszi Gabesz ezekért).

Glory

A végső sorrend:

  1. Hortobágyi Miklós (Mike)
  2. Németh Zoltán
  3. Pásztor Balázs (Nosfi)
  4. Dolozselek Tünde

Senki nem távozhatott üres kézzel, hiszen szemmel láthatóan mindenki sok munkát fektetett csapatuk szórakoztatásába. A hangulat végig szuper volt, sokat nevettünk és nem volt ritka a feszülten koncentráló „ezt most, hogy oldjuk meg” arckifejezés sem. Persze ahány asztal, annyi stílus volt jelen és ez így volt jó. Az eseményt követően a társaság fele még egy jó sör/üdítő/táp kombóra összejött egy közeli VIE-ben, hogy élménybeszámoljunk és örömködjünk egy kicsit.

Várhatóan jövőre is előállunk valami hasonlóval, hiszen idén kimaradt számos nehézsúlyú mesélő (pl.: Morgó, Dave, Ndee), akikkel korábban számoltunk, de hát szerencsére lesz lehetőség bepótolni, legközelebb rögtön a táborban. Összességében milyen volt az első mesélői versenyünk? Egy szó: végtelen!

Reklámok